Parkside Akkus Fúró Csavarozó 20V
Mennyire �rzed azt, hogy hozz� kellene hasonl�t? Mennyire v�rj�k el, hogy m�s legy�l? - A zenekar egy�ltal�n nem v�rja el, hogy olyan legyek, mint Feh�r Bal�zs. Tiszt�zt�k is az elej�n, hogy nem akarj�k ezt. De nem is lehetek olyan. Neki sz�p, egyedi b�g� hangja van. Nekem is m�lyebb a hangom, mint az �tlag, de az�rt �lesebb. Az elej�n m�g gondoltam arra, hogy neh�z lesz n�gy album ut�n �tvenni a hely�t, mert m�r az emberek hozz�szoktak az arc�hoz, vele azonos�tott�k a zenekart. De azt�n nagyon hamar elvetettem azt a gondolatot, hogy hozz� hasonl�tsam magam. Nem fog engem g�tolni. Folyamatosan nem ideges�tem magam azon, hogy nem leszek olyan j� vagy olyan sz�p. �n m�r megb�k�ltem azzal, hogy megteszek mindent, amit tudok. Ha tetszik, akkor j�, ha ez nem tetszik, akkor is ez van. A The Carbonfools zen�j�ben sokkal er�sebb az elektronikus hat�s, mint a te kor�bbi zenekarodnak a Whispreblast�ban. Ezzel hogyan bar�tkozt�l meg? Hogyan v�ltozik veled a The Carbonfools? - Amikor a Whisperblasttel elkezdt�k, akkor val�ban rockosabb zen�t j�tszottunk.
- Ez az első gyerekünk, én már három napja itt vagyok a klinikán, szilveszter éjjelén bent volt velem a férjem is, az orvosok megengedték, hogy itt aludjon. Volt hely a kórteremben, hiszen egyedül vagyok. Az apuka - Erdei Ferenc - ott szeretett volna lenni gyermeke világra jövetelekor, de amikor mondták neki, hogy császármetszés következik, rosszul lett. Így csak néhány óra múlva láthatta kisfiát az üvegablakon keresztül. Ludmann Sándorné éppen szoptatta egynapos gyermekét a Kenézi kórházban, amikor a Blikk felkereste. Bianka 3400 grammal jött a világra, az anyuka egyáltalán nem bánta, hogy kislánya nem az első, csak anynyit tett hozzá: az egészség a legfőbb szempont. A főváros elsőszülöttje Berényi Eszter, aki 3 óra 40 perckor sírt fel a Szent Imre kórházban 3350 grammal. Édesanyjával, Bukolyi Dórával (29) madarat lehetett volna fogatni, amikor a Blikk megkereste. - Könnyű szülés volt, éjjel három órakor értünk be a kórházba, és negyven percre rá már a kezemben tarthattam Esztert - hadarja boldogan az édesanya.
NS-VÉLEMÉNY Most kezdjük el sorolni azokat a sportolókat, akik hét vereség és hetek óta tartó kudarcélmény után is hajlandók nyilatkozni? Aztán tegyük hozzá azokat is, akik ezt követően nem az edzőben, a körülményekben látnák a bukások okát. Maradjunk abban, nem jutnánk sokáig... Tény, 2014 óta nem kellett ennyiszer foglalkoznunk Babos Tímea vereségeivel, a pályán mutatott viselkedése olykor finoman szólva sem példás, ám még mindig ott tart, hogy a szakmájában a legjobb negyven közé tartozik – említhetnénk sportágakat, amelyekben ez nem nagy dicsőség, de a világ egyik legnépszerűbbjében igencsak elismerésre méltó. A sikerek és a bukások után is ugyanolyan keményen dolgozik, versenyről versenyre utazza be a világot, de ezt nem az adófizetők pénzéből teszi. Csupán 24 éves, mégis eddigi karrierje során 3. 4 millió dollárt, tehát nagyjából 932 millió forintot nyert a pénzdíjakból (jé, egy sportág, amelyben nyilvánosak a fizetések... ), ennyit nem lehet összeütögetni csak szavakkal. Ehhez már eredmények kellenek.
Lesújtott az Átok. Sőt: új Átok született. A tavalyi, és egyben első UFC-játék borítóképén pózoló két harcos, Jon Jones és Alexander Gustafsson nyilván egyetért a dologgal: utóbbi a játék megjelenése óta az összes tétmeccsét elveszítette, előbbit kokainnal kapták el, és megfosztották az összes címétől. Ez persze még kevés lenne átoknak, nagybetűs Átoknak meg pláne - csakhogy van itt egy másfél évtizede húzódó, sötét és zavaros ügy egy másik EA Sports-játék körül, ami miatt már nem tűnik ez az eset se annyira viccesnek. A Madden NFL-sorozatban 1999 óta minden egyes évben valami szerencsétlenség történt azzal a játékossal, aki az előző évi játék borítóképére került. Minden. Egyes. Évben. És azért csak 1999 óta, mert azelőtt a borítón mindig a névadó, legendás ex-játékos, ex-edző, és ex-tévés kommentátor John Madden szerepelt, aki valószínűleg immúnis a saját nevét viselő átokra. Mind a 16 esetet most nem fogom végigmesélni (akit érdekel, végigbogarászhatja a Wikipedián), de a borítóra kerülés utáni évben csak úgy repkednek a súlyos sérülések, a pályafutásuk legrosszabb szezonját játszó sztárok, nulla, nix, nihil, zéró olyan eset van, amikor az adott játékos akár csak meg tudta volna közelíteni az előző évados teljesítményét.
Sírtam, mire felértem, pedig azt hiszem, elég jó kondiban vagyok. – Tehát nem a televízió előtt zokogva eszi a csokoládéfagylaltot. – Egyáltalán nem. Tényleg mindent megteszek, hogy jobb legyek. Figyelek az edzésekre, a kondira, a teniszre, az étkezésre, teszem a dolgom. Itt, Mallorcán van vagy negyven fok, én mégsem a strandon nyaralok, hanem keményen edzek. Nincs olyan a mindennapjaimban, amit bánnék, hogy nem csinálok meg, és esetleg ezen múlik a győzelem. – Akkor min múlik? – Sokkal pozitívabbnak kell lennem, büszkeséget érezni azzal kapcsolatban, amit eddig elértem, ahol most tartok. Türelmetlen vagyok magammal szemben, ez a probléma. – Hogyan jutott el idáig? Hiszen tavaly még arról beszéltünk, hogy a pszichológusainak hála rengeteget fejlődött mentálisan. – Valószínűleg tavaly, a szezon vége felé kezdődött ez a folyamat. Hosszú, nagyon nehéz év volt az egyénivel és a párossal, a US Open után kipukkadtam. Ennek ellenére kiváló téli alapozáson voltam túl, az első két versenyen ez meg is látszott.
Ezért inkább csak azoknak a tanácsaira hallgatok, akik számítanak: a főnökeim, családom, anyukám, nagymamám, aki egy igazi kritikus: ha rajta múlna, én nem bíznám el magam soha! Életem első paprikás krumplijára is azt mondta, hogy egyszer meg lehet enni. Azóta nem szeretek főzni. Azzal viszont mindig számolnom kell, hogy az emberek gonosz dolgokat írogatnak, de amíg Liptai Claudiát is szétcincálják, addig én sem várhatok mást. Persze azért sajnos a mai napig, ha álmomból felkeltenek, akkor is vissza tudom idézni a legeslegszörnyűbb kommentet, amit valaha kaptam. Nem tudom elfelejteni. Talán majd egyszer. Az ominózus kritikai hozzászólás nem alkalmas arra, hogy szó szerint idézzük, de annyit elárulunk, hogy etnikai- és frizurakérdéseket is feszeget, de szó van benne Nádai Anikó születésének körülményeiről, anyukájáról és még sok másról. Az illető kifejezte vágyait, és tanácsokkal szolgált. Legyen ennyi elég.
Előttem a sivatag sok autóra várva. Reszket a levegő az örült forróságban. Sehol egy fa, sehol egy kút csak süvít a szél. Valahogy még ki kell bírnom, hisz messze még a cél. Mindent megteszek, hogy én legyek az első, hisz a fődíj egy csíkos napernyő. Majd a fejem fölött azt forgatom, miközben ezt a dalt dúdolgatom! Kinyitom a szemem az ágyamban fekszem. Sarokban a fődíj, épp velem szemben. Láttatok-e ilyen díjat, amit tegnap nyertem? Napernyőért küzdöttem végig ezt a nehéz versenyt. miközben ezt a dalt dúdolgatom!! miközben ezt a dalt dúdolgatom! !
Az utolsó felszálló egy nő volt, cipelve egy kislányt. Aztán szólt az indításjelzés, és bumm! Óriási sikítás, és a kislány sírva kiabál, hogy "a lábam! a lábam! " A troli elindul, közben sikerül kirángatni a gyerek lábát. Vészjelző? Áh, ha baj van, akkor nincs, azt csak akkor kell nyomogatni, ha le akarunk szállni. Közben előre mentek szólni a vezetőnek. A troli az Arénánál megállt, hátrajött a vezető, első kérdése volt, hogy "Hívjak mentőt? Mást nem tehetek. " Ott álltunk, előre mentek (gondolom jegyzőkönyv), aztán 3-4 perc után indultunk tovább. Nem a vezető a hibás, és nem is az, aki ilyen szerencsétlenül szállt fel, sokkal inkább az a két idióta, akik megálltak az ajtóban, és a többiek nem tudtak miattuk felszállni. Aztán ha baj van, elfordulnak, és még azt a kicseszett vészjelzőt sem nyomják meg. Idióták, meg kellene már tanulni, hogy nem állunk be az ajtóba! Kiemelt kép: Wikipedia